Egyesülve a békéért

A világ vészesen közelít egy új globális konfrontációhoz. A nemzetközi rend romokban hever. A nagyhatalmak régóta aláássák a szerződésekben rögzített szabályokat céltudatosan értelmezve, figyelmen kívül hagyva a békés egymás mellett való élés elveit, sokszor öncélú katonai agresszióval vegyítve. Az eredmény káosz, képmutatás és önkényesség a nemzetközi kapcsolatokban.
Abban a vitában, hogy hova jutottunk az elmúlt negyedszázadban, nincs ártatlan. Az emberek egyben megegyeznek: mindannyian békét akarunk. Viszont nem mindegyikünk ennek az érdekében dolgozik. Ezért szükségesnek tartjuk a militarizmus, az erőszak és a gyűlölet növekvő spiráljának megállítását, a humanizmus tradícióinak, a békének, az erőszakmentességnek az érvényesítését, valamint felhívni minden jóakaratú embert azoknak az intézkedéseknek az elfogadására, amely egybékekultúrához, együttműködéshez és biztonsághoz vezet bennünket.

Óriási hibának tartjuk, hogy a nemzetközi közösség eltért a Párizsi Charta az új Európáért elveitől, amely az 1990-es csúcstalálkozón lett elfogadva. Ebben az összes európai államok, a Szovjetunió, az USA, Kanada megegyeztek abban, hogy a biztonság oszthatatlan és nincs lehetőség a biztonság megerősítésére egymás rovására. Ezért túlhaladottnak és veszélyesnek tartjuk exkluzív katonai blokkok létrehozását, melyek fokozzák a konfrontációt és a fegyverkezési versenyt. A legfőbb ideje visszatérni azokhoz az ideálokhoz, melyek megszüntették a versengést a két szuperhatalom között. A legfőbb ideje felhívni a pártok, az államok és nemzetközi szervezetek felelős képviselőit: keressenek új világrendet, amely meg tud felelni a jelenlegi szükségletnek és tapasztalatnak, amely egyforma biztonságot tud garantálni mindenkinek, és amely kötelezni fog minden nemzetet a globális béke, az igazságosság és együttműködés megerősítésében végzett közös munkában. A békeszerető emberek irányába ez a legfőbb kötelesség.

Közvetlen a második világháború után, az emberiség hatéves szenvedésének végén az eufória atmoszférájában Albert Einstein, Bertrand Russel, Thomas Mann figyelmeztették a nemzetközi szervezeteket, hogy az ENSZ alapokmánya egy tragikus illúzió lehet, ha nem teszünk határozottabb lépéseket a béke szervezésében, ha a háborút csak a szuverén államok közti szerződéses megállapodásokkal próbáljuk elkerülni. A világ vezetői sajnos ezúttal sem tudtak felmutatni semmi jobbat az ismételt kísérleteken kívül, amelyeknek abszolút és kétségbeesett hiúsága már sokszor bizonyult. A nemzetközi kapcsolatokban a szuverenitás önkényességet ad a rivális szuperhatalmaknak, aminek következtében a nemzetközi jog csak azokkal a kicsi és gyenge államokkal szemben érvényesül, amelyek megzavarják a hegemón érdekeit. Ezek a szabályok a nemzetközi kapcsolatokban egy felsőbb szabályozó elv útjában állnak.

A békemozgalmat szeretnénk egy magasabb szintre emelni. Nem csupán a béke védői akarunk lenni, hanem egyben alkotói is. Az ENSZ 1990-es békekultúrája és az erőszakmentesség nyilatkozatából kiindulva nem akarunk kizárólag a háborúellenes tiltakozásokra korlátozódni, amikor már a háború tüze szétterjedt. Összpontosítani szeretnénk a békekultúra és erőszakmentesség kialakítására, ami elengedhetetlen feltétele a Föld összes népének békés együttélésében.

EZÉRT JAVASOLJUK:

• hogy az erőbe és a hatalomba vetett hitet váltsa fel a békekultúra ápolására való nevelés,
• hogy az ellenségeskedés mentalitását váltsa fel a megértés, a tolerancia és a szolidaritás,
• hogy a tekintélyelvű kormányzást váltsa fel minden ember demokratikus részvétele,
• hogy a titoktartás és propaganda politikáját váltsa fel a szabad és sokoldalú információáramlás,
• hogy az erősödő nyomást a fegyverkezés iránt váltsa fel a leszerelés,
• hogy az emberek iránti visszaéléseket váltsa fel az emberi jogok fejlődése,
• hogy a határtalan profiton alapuló gazdaságot váltsa fel a társadalmi igazságosság és minden ember igényeinek tisztelete az egyenlő bánásmód elve szerint,
• hogy a természet tönkretételét és kizsákmányolását váltsa fel a fenntartható élet filozófiája.

EZÉRT FELHÍVJUK AZ ÖSSZES JÓAKARATÚ EMBERT, HOGY EBBEN A SZELLEMBEN VÁLTOZTASSA MEG A POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI PRIORITÁSAIT:

• Felszólítjuk a felelős politikai vezetőket, hogy javasolják, támogassák valamint elősegítsék egy új biztonsági architektúra létrehozását, amely tartalmazná az eddig ellenségként megjelölt államokat is.
• Felszólítjuk az érintett tárcákat, hogy következetesen alkalmazzák a gyakorlatban az ENSZ nyilatkozatát a békekultúráról és erőszakmentességéről, hogy bevezessék az oktatás tanrendjébe a békekultúrát és az erőszakmentességet, valamint hogy támogassák az ezen elvek alapján nyugvó politikát.
• Felszólítjuk a szavazókat, hogy kizárólag olyan politikusokat támogassanak, akik ebben a dokumentumban megfogalmazott béke mellett kötelezték el magukat, azt respektálják és átültetik a gyakorlatba is.
• Felszólítjuk az egyházak, civil szervezetek képviselőit, a tudományos, kulturális és közösségi élet személyiségeit, hogy aktívan támogassák a békés megoldásokat, hogy a béke követei, az erőszaktól felszabadult lélek emberei lehessenek, felszólítjuk őket, hogy bátran védjék az kisebbségi empátia véleményeket, a szolidaritást és racionalitást a gyűlölet, a félelem és a szenvedély hangulatának többségével szemben.

Nyíltan ki kell mondani, hogy vannak politikusok, újságírók, aktivisták, akik a közösségekben kifejezetten szítják a gyűlöletet, az előítéletet és fóbiát, nemegyszer túllépve a sovinizmus határait, hogy vannak állami tisztviselők, akik szívesen készek a háborút megvédeni, a fegyverkezést támogatni és elősegíteni a konfrontációt. Fontosnak tartjuk az ilyen emberektől való elhatárolódást. A több fegyver kevesebb bizalmat, a több katona kevesebb együttműködést jelent. Nem szeretnénk olyan hazát és államot, amelyen keresztül katonai konvojok vonulnak, és amelyen katonai bázisokat hoznak létre, de szeretnénk olyat, amelyben a béke kezdeményezései születnek, amelyben virágzik a kultúra, a tudomány és az oktatás. Azt szeretnénk, ha Európa a barátság hídja lenne, nem a konfrontáció határa, hogy úgy formálódjon, mint a béke galambja, nem pedig mint a hatalom pincsikutyája, hogy egy igazságos világrend kerüljön kialakításra, amelyben a nagyhatalmak nem gengszterek módjára, a kis államok pedig nem prostituáltakként viselkednek. Szeretnénk, ha az embereket összekötnék, nem pedig elválasztanák.

A háború vereség mindenki számára. Ez az emberi értelem csődje, egy képtelenség, hogy megértsük egymást, barbár lemondása a civilizált vita rendezését illetően. A béke nem győzelem a másik ember fölött, a béke győzelem mindenki számára. Az okok megszüntetése nélküli kapituláció nem nevezhető békének, csak ideiglenes tűzszünetnek, amely önmagában halmozza a fennálló sérelmeket egy új háború kitöréséig. Az erőszak ördögi körét szeretnénk felszámolni és megteremteni a tartós béke alapjait. Nem vagyunk naivak, hogy nem látnánk a konfliktusokat és vitákat, de meg vagyunk győződve, hogy a megoldásukat a tárgyalóasztalnál kell keresni nem pedig a harctéren. Egy új biztonsági architektúra nélkül, amely megszüntetné az egyenlőtlenségeket a nemzetközi kapcsolatokban, nem lesz fenntartható működő közbiztonság vagy béke. Egy ilyen folyamat elején nem a műszaki szakértők tárgyalása elsődleges, hanem a békeszerető emberek erős akarata. Ezért fontos, hogy a lelkileg és erkölcsileg független személyek egyesítsék befolyásukat és erőiket a nemzetek közti testvériség megvédésére, a békekultúra támogatására, valamit a háború elutasítására, mert a háború a legborzalmasabb az összes bűncselekmények között.

Az aláírók névsora

Alexander Ač, környezetvédő, a Cseh Tudományos Akadémia munkatársa (Szlovákia)
Anton Baláž, író és publicista (Szlovákia)
Jozef Banáš, író (Szlovákia)
Marián Bančej, író (Szlovákia)
Rudolf Belan, kiadó (Szlovákia)
Viera Benková, író (Bački Petrovac, Szerbia)
Vladimír Blaho, színházi és zenei kritikus (Szlovákia)
Václav Cílek, geológus, klimatológus és filozófus (Csehország)
Ján Čarnogurský, ügyvéd, volt Szlovák parlament elnöke (Szlovákia)
Milan Daniel, újságíró (Csehország)
Milan Dubček, diplomata, Alexander Dubček fia (Szlovákia)
Vladimír Farkaš, biokémikus (Szlovákia)
Etela Farkašová, filozófus és író (Szlovákia)
Milan Ftáčnik, főiskolai tanár, volt iskolaügyi miniszter (Szlovákia)
František Gahér, filozófus, a Komensky Egyetem volt rektora (Szlovákia)
Ivan Gašparovič, volt szlovák köztársasági elnök (Szlovákia)
Radovan Geist, politológus (Szlovákia)
Vladimír Godár, zeneszerző (Szlovákia)
Jozef Habánik, a Trencséni Alexander Dubcek Egyetem rektora (Szlovákia)
Alexander Halvoník, irodalmi kritikusés író (Szlovákia)
Pavol Hammel, énekes (Szlovákia)
Martin Hekrdla, újságíró (Csehország)
Jozef Heriban, író és forgatókönyvíró (Szlovákia)
Ivan Hoffman, újságíró, dalnok, a bársonyos forradalom protagonistája (Csehország)
Marek Hrubec, filozófus és társadalomtudós (Csehország)
Anton Hykisch, író (Szlovákia)
Eduard Chmelár, történész, a Média Akadémia rektora (Szlovákia)
Juraj Jakubisko, rendező (Szlovákia)
Peter Jaroš, író (Szlovákia)
Jan Kavan, az ENSZ Közgyűlés volt elnöke, volt külügyminiszter (Csehország)
Norbert Kelecsényi, akadémikus szobrász (Szlovákia)
Eva Kollárová, az Orosz-Szlovák Kulturális Tanulmányok PF KU Intézetének igazgatónője (Szlovákia)
Michal Kováč, volt szlovák köztársasági elnök (Szlovákia)
Mária Kráľovičová, színművésznő (Szlovákia)
Oskar Krejčí, politológus, a Nemzetközi és Közkapcsolatok Főiskola prorektora (Csehország)
Rudolf Kropil, a Szlovák rektori konferencia elnöke, a Zólyomi TU rektora (Szlovákia)
Adriana Kučerová, operaénekesnő (Szlovákia)
Peter Lipa, énekes és zeneszerző (Szlovákia)
Jozef Lysý, politológus (Szlovákia)
Albert Marenčin, író és forgatókönyvíró (Szlovákia)
Jozef Migaš, diplomata, a Szlovák Parlament volt elnöke (Szlovákia)
František Novosád, filozófus (Szlovákia)
Karol Polák, sportkommentátor (Szlovákia)
Michal Polák, ökonómus és filozófus (Szlovákia)
Miro Procházka, rendező (Szlovákia)
Lenka Procházková, író, a Charta 77 aláírója(Csehország)
Miroslav Prokeš, környezetvédő (Csehország)
Milan Rašla, a Művészeti Főiskola rektora (Szlovákia)
Gabriela Rothmayerová, író és publicista (Szlovákia)
Silvia Ruppeldtová, fordító és publicista (Szlovákia)
Ladislav Sabo, akadémikus szobrász (Szlovákia)
Tatiana Sedová, filozófus (Szlovákia)
Brigita Schmögnerová, ökonómus, volt pénzügyminiszter (Szlovákia)
Rudolf Schuster, volt szlovák köztársasági elnök (Szlovákia)
Vladimír Skalský, a Külföldön élő Szlovákok Világegyesületének elnöke (Csehország)
Karel Srp, a Jazz szekció elnöke, volt politikai fogoly (Csehország)
Ján Stena, szociológus (Szlovákia)
František Škvrnda, biztonságszakértő (Szlovákia)
Ivan Štampach, teológus és publicista (Csehország)
Ilona Švihlíková, ökonómus (Csehország)
Braňo Tichý, polgári aktivista (Szlovákia)
Viktor Timura, történész és író (Szlovákia)
Božidara Turzonovová, színművésznő (Szlovákia)
Petr Uhl, újságíró, a Charta 77 aláírója (Csehország)
Terézia Ursínyová, zenetudós (Szlovákia)
Ondrej Zimka, akadémikus festő (Szlovákia)
Ondrej Zimka III., akadémikus szobrász (Szlovákia)
Milka Zimková, színművésznő és író (Szlovákia)
Milina Zimková, akadémikus festő (Szlovákia)
Petr Žantovský, főiskolai tanár, médiai analitikus (Csehország)